Magyarország több királya Havasalföld fejedelmi családjának Dél-Erdélyben tetemes birtokokat adományozott, hogy szükség esetén ott menedéket leljenek. Zsigmond, Magyarország királya és a Német-Római Birodalom császára 1431-ben II. Vladot a Havasalföldi Vajdaság uralmába helyezte.

Ekkor egyúttal a Sárkány rend lovagjává is avatta, így „Dracul” mellékneve a rendszeresen viselt jelvényre utalhatott. Más feltételezések szerint II. Vlad kegyetlen ember lehetett, mert oláh alattvalói a Drakul gúnynevet adták neki – ennek jelentése pedig „sárkány” mellet „ördög".

A törökök elleni számos csatában győztes Hunyadi János, Magyarország kormányzója röviddel 1456-ban bekövetkezett halála előtt Havasalföld vajdai székébe segítette Dracul Vlad fiat, a későbbi III. Vladot. Ez az ember vált ismertté, mint „Karóbahúzó Vlad”, s végül, mint „Drakula gróf”. Kegyetlenségben bizonyára vetekedett Néróval és Rettenetes Ivánnal, és atyjához hasonlóan – török segítséggel vagy a nélkül – azon zavaros időkben vadul be-betört Erdélybe. 1462-ben II. Mohamed török szultán hatalmas sereggel kelt hadra, hogy Karóbahúzó Vladot elpusztítsa. Vlad a jól megerősített dél-erdélyi Brassóba menekült, éppen oda, ahol maga is, atyja is leírhatatlan kegyetlenségeket követett el. Mivel Magyarország nagy reneszánsz királya Hunyadi Mátyás Karóbahúzó Vlad részéről új cselszövést gyanított, elfogatta, és Budavárban bebörtönözte. A trónját vesztett Drakula ott raboskodott 12 évig. 1476-ban kiszabadult és visszakerült havasalföldi trónjára, de három hónap múlva a saját alattvalói megölték

                                                                                                     forrás:Wikipédia